Festett, berendezett alaprajzaim a lakberendezési suliból.
Akkor kezdjük az elején és pontosítsunk!
2016. április 17-én indult az első blogom, ahol már home staging témában posztoltam, akkor még Otthome Stage Stúdió név alatt. Az első posztom mi másról szólhatott volna? Igen, arról, hogy egyáltalán mi is az a home staging, eszik-e vagy isszák?
Tisztában vagyok vele, hogy van még szitu, amikor magyarázni kell mi is ez, és vinni kell a hírét ennek az új szakmának, de elhihetitek, hogy amikor erről 7 évvel ezelőtt beszéltem valakinek, konkrétan azt hitte, ufó vagyok!
Szóval most már sokkal jobb a helyezet, természetesen még messze nem a legideálisabb, de sokan dolgozunk azon, hogy ez megváltozzon, de ne ugorjunk még ennyire előre.
Nagyon sok előzménye volt annak, míg a home stagingre rátaláltam, és most erről szeretnék mesélni azoknak, akik ezt a részét a sztorimnak nem ismerik.
Az első montázsaim egyike, még a kezdetekből
Az egész azzal kezdődött, hogy krimináltechnikusként dolgoztam, az akkor még Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben. Vegyész-technikusi végzettséggel, nagyon örültem ennek a munkának, mert érdekes volt, izgalmas és kicsit sem egyoldalú. Minden ügy más volt, és hosszú évekig élveztem ezt a munkát, miközben mellette workshopról workshopra jártam, kerestem az utam, kerestem azt a kreatív tevékenységet, amiben ki tudok majd teljesedni.
Most látom lelki szemeim előtt, hogy sokan kérdezik, oké-oké, workshopokra jártál, de mit csinál egy krimináltechnikus? Hát cseppet sem olyan mint a Helyszínelőkben elhihetitek! A filmben, hogy eladható legyen a cselekmény, mindenki ért mindenhez, de ez a valóságban másként van! Az itthoni helyszínelők kint a helyszínen összegyűjtenek egy-egy bűncselekmény kapcsán minden bizonyítékot, a különböző szakértők bent a laborban megvizsgálják őket, és szakértői véleményeket adnak ki. Én tehát egy laborban dolgoztam fizikus és geológus szakértő mellett, sokféle anyagot vizsgáltunk, elsősorban a morfológiájuk alapján, mikroszkóp alatt. Sok tárgyfotót késztettünk és baleseteknél, bűncselekményeknél vizsgáltuk az apró pici anyagmaradványokat, (pl: izzót, festéket, geológiai anyagmaradványokat stb.) Természetesen volt egy elektronmikroszkópunk is, és több társosztállyal dolgoztunk együtt egy-egy ügyön. Szóval érdekes és izgalmas munka volt, de a kreatív énemnek egy idő után hiányzott az alkotás.
Így talált rám a sok-sok próbálkozás között az első kreatív szerelem, a festészet. Egy szabadiskolában, Nagy Előd kortárs festőművész vezetése alatt festeni tanultam, majd ráébredtem, hogy a lakberendezés az, ami igazán érdekel és még mindig munka mellett, elvégeztem a Junior Art Center 2 éves lakberendező képzését is.
Ám hiába tanulsz egy szakmát több évig, csak a gyakorlatban tanulod meg az igazi csínját-bínját, de hiába vágtam bele, leginkább csak tapasztalat szerzésre volt alkalmas, és mivel közben beleszerettem az üvegbe, mint anyagba és megismerkedtem a fusing technikával, nem volt kérdés, hogy elindítom az első vállalkozásomat. A fusing technikát ismét egy fantasztikus művésztől tanulhattam, Edőcs Mártitól, aki kortárs és minimalista üvegtárgyakat készít, de nemzetközileg is ismert egyedi ékszertervező.
Elindítottam hát az üvegékszer brandemet, KNM üvegvilág néven. A brandnevekkel elsőre valahogy mindig is hadilábon álltam, szinte soha nem találtam meg rögtön az igazit, ezért a KNM Üvegvilág, ahogy én is fejlődtem, nevet váltott és végül Kinema Design név alatt futott, ahol ékszereket, ékszer kollekciókat kezdtem el tervezni.
Kinema Design/Color Line – variálható kollekció információs anyaga
Kinema Design/Color Line – variálható kollekció Fotó: Agnes Costa
Kinema Design/KineMaxi kollekció, Fotó: Agnes Costa
Kinema Design/Dot Kollekció, Fotó: Agnes Costa
A Kinema Design éveim alatt talált meg az újabb kreatív szerelem, megszólított és elkapott a környezettudatos gondolkodás, megfogott az újrahasznosítás és elkezdtem kiürült pezsgős, boros, pálinkás, féldecis és gyógyszeres üvegkből és más régi tárgyak alkatrészeiből ékszereket, ékszertartókat, kisebb fogasokat tervezni, emellett elindítottam a Palacktál Emlékeket, ami arról szólt, hogy egy fontos esemény (esküvő, születésnap, házassági évforduló, stb.) után maradt üres palackokból olyan lakásdekorációs tárgy készült, ami örök emlék lehet. Ezekkel az ékszereimmel és kisebb lakberendezési tárgyaimmal bekerültem a WAMP-ra, majd sok kiállításon és nívós design vásárokon vettem részt velük.
Ekkora már az életünk része lett a környezetbarát gondolkodás, ezért elindítottam a Kinema blog mellett a Greenema blogomat, ahol zöld témában posztoltam, elvégeztem a Humusznál a Ökokör csoportvezető képző tanfolyamot, az volt a tervem, hogy saját kis ökokört nyitok és piciben különböző környezet- és egészségtudatos fortélyokat, zöld takarítási praktikákat tanulunk és próbáltunk ki. Meghirdettem, de senki sem jelentkezett rá, így ennek nem lett folytatása.
Kinema Design – újrahasznosított kollekció, Fotó: Agnes Costa
Kinema Design – újrahasznosított kollekció, Fotó: Agnes Costa
Az újrahasznosított munkáimat nagyon sok helyen szerették, írtak róla és több más tervezővel közös kiállításokon vettek részt. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a gyűrűim, palacktáljaim jártak
- Londonban a Design kiállításon
- a pannonhalmi Hefter Üveggaléria és a Glass Design közös GOMB ékszerpályázat legjobb munkáinak a kiállításán,
- a Gondold újra! újrahasznosított tárgyakból nyílt kiállításon Szegeden
- és a United Future spot by designologist &Medence Csoport tárlatának anyagában is szerepeltek
ezen kívül több nyomtatott újságban is szerepelt, többek között:
- a Lilla Magazin 2013, októberi számában
- a Népszabadság Rivalda rovatában (akkor még létezett ez az újság)
- a Lakáskultúra magazin 2012, májusi számában, egy apró rovatban.
és számos online felületen
Sajtó és kiállítás megjelenés
Grandvillage Interior and Design Shop – társtervező: Szabó Márta, Fotó: Tom Lenard
Sajnos a 2010 évek elején az újrahasznosítás, a környezettudatos gondolkodás nagyon gyerekcipőben járt, így elég kevés ember volt fogékony erre. Az igaz, akit érdekelt, azt viszont nagyon, és a visszajelzés is nagyon pozitív volt, így gondoltunk egy merészet egy tervező társammal (igaz az élet is besegített) és nyitottunk egy design shopot Grandvillage Interior and Design név alatt. Az egész pici shopot mi magunk alakítottuk ki újrahasznosított bútorokból, családi segítséggel. Festettünk, fúrtunk, faragtunk és imádtuk. Magyar designerek munkáit árultuk a magunké mellett, workshopokat tartottam/tartottunk és nagyon szerettük. Aztán rajtunk kívül álló okok miatt a helyről, amit béreltünk mennünk kellett, és nem találtunk új helyet a design shop-nak.
Hiába volt sok pozitív visszajelzés, sok lelki támogatás, sajnos anyagilag be kellett látnom, hogy a nagy álmomat, terveimet el kell engedni, mert nem tudtunk belőle megélni. Nagyon nehéz döntés volt, elengedni egy olyan hivatást ami a lelkemig hatolt és egyszerűen imádtam minden részét, de ezt a nagyon nehéz döntést egyszerűen meg kellett hoznom! Tudnék még erről hosszan mesélni, mert van miről, de a lényeg ez volt!
Végül visszanyúltam az egyetlen dologhoz, amihez értettem és szerettem csinálni, de évek óta nem foglalkoztam vele, az pedig a lakberendezés volt.
És innen egyenes út vezetett a Home Staginghez!
Grandvillage Interior and Design Shop – társtervező: Szabó Márta, Fotó: Tom Lenard
